Fotó: nyílt forrásból
Kiderült, hogy egy cél feladása esélyt ad a prioritások átértékelésére és új lehetőségek megtalálására
Forrás:
Néha egy cél feladása egészségesebb lehet a mentális egészség szempontjából, mint a kitartó hajszolás. Egy nagyszabású metaanalízis bizonyítja, hogy az időben történő elengedés csökkenti a stresszt, a szorongást, és növeli az életelégedettséget azáltal, hogy teret enged az új céloknak. Erről Maria Dollard, PhD számolt be a Nature-ben megjelent tanulmányában.
Dán, francia, belga, brit, amerikai és ausztrál kutatók összefogtak, hogy a célok elhagyásának és a rugalmas célbeállításnak a pszichológiai hatásait vizsgálják.
A „sikeres siker” csapdája
A mai társadalomban gyakran a kitartást tartják a siker legfőbb kulcsának. A munkáltatók értékelik a „kitartó” alkalmazottakat, a motivációs irodalom a „soha fel nem adást” ösztönzi, a populáris kultúra pedig olyan hősöket romantizál, akik minden akadály ellenére a cél felé törnek.
A valóság azonban sokkal összetettebb. Az emberek nem mindig mérik fel reálisan erőforrásaikat – érzelmi, fizikai és pénzügyi -, és gyakran olyan célokat tűznek ki, amelyek nem felelnek meg képességeiknek. A körülmények megváltozhatnak, és a cél elérhetetlenné válik vagy veszít értékéből. Ilyenkor a cél elhagyása vagy kiigazítása racionálisabb és a psziché számára előnyösebb lehet.
Érdemes megjegyezni, hogy a cél elhagyása nem mindig a gyengeség jele. Ez egy konkrét körülményekhez kapcsolódó szituációs döntés, nem pedig jellemvonás. Ráadásul az egyik cél feladása és egy másikra való áttérés néha még nagyobb bátorságot igényel, mint az elérhetetlen akadályokkal való további küzdelem.
A célelhagyás tudományos megközelítése
Egy nemzetközi kutatócsoport 235 tanulmány metaanalízisét végezte el, amely több mint 1400, a tagadás vagy a célok elérése és a résztvevők pszichológiai jólléte közötti összefüggésekre terjedt ki.
A célelhagyás akkor következik be, amikor valaki tudatosan lemond egy célról mind kognitív (gondolatok), mind viselkedéses (cselekvések) szinten. Egyébként az ember formálisan tovább tud cselekedni anélkül, hogy még csak nem is törekedne az eredményre.
Az emberek nagyobb valószínűséggel mondanak le a célokról, ha:
- kritikát kapnak cselekedeteik megfelelőségével kapcsolatban;
- fenyegetve vagy veszélyeztetve érzik magukat;
- „tevékenységi válságban” találják magukat, amikor nem világos, hogy mi legyen a következő lépés.
Az is kiderült, hogy könnyebb feladni a kívülről előírt célokat, mint azokat, amelyek szorosan kapcsolódnak az egyén önazonosságához.
A célról való lemondás pszichológiai előnyei
A metaanalízis eredményei azt mutatták: azoknál, akik lemondtak az elérhetetlen célokról, alacsonyabb volt a stressz, a szorongás és a depresszió szintje. A vak kitartás ezzel szemben rontotta a mentális egészséget. Az állandó kudarc és az erőforrások pazarlása legyengítő, a célok feladása pedig „pszichológiai védőhálóként” működik.
Az elérhetetlen cél elhagyása lehetővé teszi az erőforrás-költség arány reális átértékelését és az elérhetőbb tervek kidolgozását. Csökkenti az érzelmi kimerülés kockázatát, és teret nyit az új céloknak, javítva az általános pszichológiai jólétet.
Visszatérés a célokhoz és azok átalakítása
A cél újbóli elköteleződésére akkor kerül sor, amikor az egyén egy új célt, egy korábbi cél egyszerűsített változatát választja, vagy elutasítás után alternatív módokat talál egy korábban elképzelt cél elérésére.
Az újbóli elköteleződés folyamata jelentős kognitív és érzelmi erőforrásokat igényel, ezért a magas önbizalommal, autonómiával és optimizmussal rendelkező emberek hajlamosak rá. Elemzések kimutatták, hogy az ilyen embereknél alacsonyabb a stressz, a depresszió és a szorongás szintje, valamint magasabb a személyes növekedés, az önelfogadás és a pozitív érzelmek szintje.
Rugalmasság a célok kiigazításában
Az a képesség, hogy valaki a terveit a valós erőforrásokhoz és körülményekhez tudja igazítani, jobb mentális, szociális és fizikai jóléthez, az élet értelmének érzéséhez és pozitív érzelmekhez kapcsolódik.
Azok az emberek, akik képesek rugalmasan változtatni a céljaikon, kisebb valószínűséggel tapasztalnak szorongást és depressziót, megőrzik az érzelmi egyensúlyt, és képesek különböző lehetőségeket feltárni a jövőre nézve. A rugalmasság és a mentális egészség közötti kölcsönhatás kétirányú: a jó mentális jólét elősegíti a célok adaptálását, az időben történő adaptáció pedig új fejlődési lehetőségeket teremt.
A B-terv mint szuperhatalom
A nehezen elérhető cél feladása nem garantálja az azonnali boldogságot, de megelőzi a mentális kimerültséget és az állandó frusztrációt. A reális célok kitűzése a régiek helyett csökkenti a stressz-szintet, miközben növeli az élettel való elégedettséget.
A mai világban a rugalmasság a célok elérésében nem a gyengeség jele, hanem valódi erősség. Lehetővé teszi, hogy motivált maradjon, elkerülje az érzelmi kiégést, és új utakat találjon arra, hogy elérje, amit szeretne.
Legközelebb, amikor egy cél elérhetetlennek tűnik, érdemes eszünkbe juttatni a rókát Aesopus meséjéből: talán a „szőlő” nem éri meg az erőfeszítést.
Az oldal nem biztonságos! Minden adatod veszélyben van: jelszavakat, böngészési előzményeket, személyes fotókat, bankkártyákat és más személyes adatokat használnak fel a támadók.
